All for Joomla All for Webmasters

Kulturális örökség

Parthenium nemus és a makkosmáriai trinitáriusok naplója

Latinból fordította Bednárik György

Ez az írás nem Makkosmária történetét beszéli el, bár természetesen minden sora a kegyhelyről és a hozzá köthető csodás gyógyulásokról szól. Két régi, különleges szöveget ajánlok az olvasók figyelmébe: az egyiknek Parthenium nemus a címe, a másiknak Protocollum. Mindkettőt trinitárius szerzetesek1 írták latinnyelven a 18. század második felében, és ismereteim szerint mindkét dokumentum Székesfehérváron, az Egyházmegyei Levéltárban található. A felsorolt csodák száma is lényegében megegyezik (62 illetve 64), és ezek közül 21 eset mindkét írásban megtalálható. Kevés eltérés mutatkozik csak a tárgyalt időszakot illetően: a Parthenium nemus 1731 és 1777 közötti gyógyulásokról ír (8 esetben hiányzik az évszám), a Protocollum pedig 1750 és 1778 közöttiekről (két eset évszám nélkül). E néhány közös vonás mellett azért nagyon sokban különbözik is egymástól a két mű, amint az a következő rövid ismertetésből kiderül.

A Parthenium nemusnak már a címe és az egész címoldala mutatja, hogy a szerző, aki meg is nevezi magát (a Szent Istvánról nevezett fráter László atya) a művét határozott céllal és szépírói igénnyel írta a nyilvánosság számára. Ez a cél, bár nincs szavakba öntve, de jól érzékelhetően az, hogy csodatettein keresztül dicsőítse a Szűzanyát, lelkesítse a hívőket, és tanúságot tegyen Isten hatalmáról a nem hívőknek. Maga a cím szó szerint jelenti, hogy „szűzi liget vagy szűzi fa”, de inkább így mondanám: Szűz Mária ligete (esetleg: Szűz Mária fája2 ). Az íráson érezhető a tudatos szerkesztés: a bevezető és az olvasóhoz intézett előszó után következik a csodás gyógyulásokról szóló 19 fejezet (nem időrendben, hanem a betegségek fajtái szerint), a végén pedig a teljes búcsút engedélyező pápai jóváhagyás olvasható. Az is a tudatosságot mutatja, hogy az író többször is jelzi: bár tud még hasonló esetekről, de nem akarja ezekkel untatni az olvasót, inkább másféle gyógyulásokra tér át. A történeteket terjedelmesen, részletezően meséli el, és nem hiányoznak az érzelmek sem, emellett pedig gyakran fogalmazza meg a Szűzanya iránti hódolatát, amiért az ilyen nyilvánvalóan és hathatósan segít a bajba jutottakon.

A kézírásos Protocollum (Trinitáriusok naplója, 1748-1782) címe ugyanolyan szikár, egyszerű és dísztelen, mint az egész szöveg. Nem a nyilvánosságnak készült, hanem belső használatra. Az első rész a ház történetét írja le (időrendben beszámolva a személyi változásokról és az anyagi, tárgyi dolgok gyarapodásáról), a második rész pedig a csodás gyógyulásokat rögzíti tényszerűen (szintén időrendben, nem pedig a betegségek szerint csoportosítva azokat); az érzelmi megközelítés teljesen hiányzik, viszont azt szinte mindig följegyzik, hogy kik előtt tettek tanúvallomást a Mária által megsegített emberek. A Protocollum célja tehát nem az, hogy erősítse a vallásos meggyőződést az emberekben, hanem hogy rögzítse és megörökítse a makkosi rendházban történt eseményeket és a csodás Tölgyfához köthető gyógyulásokat. A naplót folyamatosan vezették; jól kivehető a többféle kézírás, de az írók neve sehol sem olvasható. Ez is azt mutatja, hogy a szerzetes atyák a naplót nem a külvilágnak szánták.
1 A Szentháromságról nevezett Fogolykiváltó Rendet (Ordo SS. Trinitatis Redemptionis Captivorum) 1195 körül alapították Franciaországban. Az első magyarországi kolostor 1695-ben épült Illaván; Óbuda-Kiscellen 1738-ban, Makkosmárián pedig 1749-ben építettek rendházat. Itthoni működésük során a Zichy-család tagjai különösen bőkezű támogatói voltak a rendnek, aminek működését II. József 1783-ban betiltotta. (Bővebben: Magyar Katolikus Lexikon)
2 A nemus eredeti jelentése ’liget, berek’, de itt egy fáról és annak környezetéről van szó.
A fordítás során sok segítséget kaptam a következő könyvekből:

  • Bonomi Jenő: Die Mirakelbücher der Wallfahrtsorte Óbuda –Kiscell und Makkos Mária (Marburg, 1969.)
  • Herein Gyula: Budakeszi Makkosmária története (Budakeszi, 1969.)
  • Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851.)
  • Magyar Katolikus Lexikon

Igyekeztem igazodni az eredeti szövegek stílusához, ezért sokszor megtartottam a szóismétléseket vagy a terjengősebb körülírásokat. A Protocollumban néhány helyen nem tudtam egyértelműen kiolvasni a neveket, ezeket jeleztem.

Végezetül pedig hadd írjak le egy nagyon személyes gondolatot. Jó volt olvasni ezekről a csodákról, és közben nagyon sokszor szembesültem azzal a kérdéssel, hogy vajon mekkora a hit bennem. Vajon mennyire hiszem azt, hogy Szűz Mária még a reménytelen helyzetekben is tud segíteni, csak kérni kell őt, nagy bizalommal. Ezt a hitet és ezt a bizalmat kívánom mindannyiunknak.